Tollár Tudás

Itt a holnapi TZ definíciói:

Helyzet: a dal azon formája amiben a költő magát egy másik személy (leginkább képes alak) helyzetébe képzelni vagy saját érzelmeit egy másik személy nevében adja elő

Óda: az óda fennkölt magasztos tárgyú gyakran bonyolult ritmikája és felépítésű dallamos lírai műfaj

Bordal: a bordal ősi lírai műfaj amelyet a népi költészet is ismer eredetileg olyan dal amelyet ivás közben énekeltek amely a bort borivás magasztalja

Humor: a humor olyan szemlélet kedélyállapot amely elnéző derűvel jóakarattal tekint torz jellemvonásokhoz

Népdalszerűség: a népdalénekes dallammal szerves egységet alkot strófikus szerkezetű népművészeti alkotás. Szerzője nem ismert szövege a nép ajkán csiszolva maradt fent

Disztichon (görög kétsoros): időmértékes ritmusú sorpár, amelynek első sora hexameter, a második pentameter.

Hexameter: hat verslábból álló, daktilikus lejtésű időmértékes sor, antik eredetű (általában rímtelen)

Pentameter: a hexameterrel rokon daktilus sorfajta, hat lábból áll, a 3. és a 6. láb csonka, egyedül ritka hexameterrel disztichont alkot.

Gúny: Olyan magatartás, amely a kinevetés, kicsúfolás formáiban nyivánul meg, lényege az elutasítás és fölényeség. A gúny mindig nyílt.

Szatíra: A szatíra ábrázoló módszer, indulattal ostorozza a kipellengérezett jeleséget, kárörvendő magatartás. Megsemmisítő gúny jellemzi.

Irónia: az irónia összetett jelentésű fogalom: hangnem és esztétikai minőség. Az ironikus kifejezés olyat állít, aminek a mű, a helyzet, a közös ismeret ellentmond, így tagadássá minősíti át. Megjelenik benne a kettősség és ellentmondás eleme.

Epigramma: az epigramma az ókori költészetben alakult ki a halottakat jellemző varázsige gyanánt használt mondásokból.

-Ez vált felirattá kőbe vésve a sírköveken

-A műnek két része van előtag és utótag, kapcsolatok gyakran jellemzők

-Az epigramma témája hangneme, célja szerint igen változatos lehet: megörökíthet, gyászt, szerelmet, sokféle élet mozzanatot, van tanító, harci- gúnyos-szatirikus változata

Életkép: az illetők a leíró művészet egyik műfaja olyan verses vagy prózai epikus műalkotás, amelyik a mindennapi élet valamelyik jellemző alakját helyzetét eseményét örökíti meg néhány fő vonását emelve ki, az egyénitást mellőzve

Elégia: Az elégikus magatartás akkor jön létre ha a valóság nem felel meg az eseményeknek, az alkotó nem találja meg a ideálját, ezt fájdalmasan tudomásul veszi és rezignálja - csüggedten, lemondóan, reménytvesztve, de sorsába belenyugodva - szólal meg.

Tragikum: Egy jelentős érték pusztulása, amely egy mű befogadójában fájdalmas érzéseket kelt.

Nominális stílus: a szöveg ebben a névszói elemek dominanciája érvényesül. Jellemző a névszói állítmány a jelzők túlsúlya a nyelvi kapcsolóelemek hiánya amelyek folytán állok egyszerűvé válik a leírás lassú tempójúvá az elbeszélés.

Idill: több értelemben használt fogalom és irodalmi műfajmegjelölés, egyik jelentése szerint eszményi, ideális világot vagy életképet mutat be.

Idillikus: Idillikus alkotói magatartás akkor jelentkezik, amikor a szerző az ideális, az eszményit megvalósultként mutatja be a műben, amelyet így öröm és harmóniavágy hat rá.

Ingyen honlap és ingyen honlap között óriási különbségek vannak, íme a második: ingyen honlap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat